Maradj e földön békében, kedves,
Az arcodon hulló könnyeket vedd le
És szaladj az erdőn, árnyékban, nedves
Cipőd nyomára lépjen a medve.
És utól ne érjen a végtelen bánat
Vagy árnyékod legyen véletlen állat
S ha valaha eltévedsz járva a réten
Ne hagyjál senkit elődbe lépjen.
Ha megis bonyolult néha a világ,
Mosoljogj, kacagj, legyél csak vidám,
Nyiljál ki magadnak szápen mint virág
És fényjel világra üssél mint villám.
Un comentariu:
Nem is néztem volna ki belőled a Csillag pultjánál, hogy verseket írsz. Ma mondta valaki. Szép versek, tetszenek:)
Trimiteți un comentariu